Petró János
Mint egy tündér...
(három vers)
Megőriz mindent
Megőrzök mindent
amit tőled kaptam,
ímélt, esemest.
Lassan úgyis csak
ez marad belőled,
lopott fénykép
a halkan zümmögő
háttértárolón.
Mint egy tündér
Úgy jár, mint egy tündér,
sóhajtott nagyot,
és abban a pillanatban
vele sóhajtott a szél,
körötte felkavarodtak
a levelek, csapkodott
arca körül. Hülye levelek.
Biztosan ezt gondolta.
Nem emel föl...
Nem emel föl, nem emel! …
Nem küld ímélt, esemest,
postán sem küld levelet.
Nem hív, nem vár, nem keres,
kávét sem tölt már nekem,
nem színlel titkos szeretőt,
nem szól, és nem érint.
Nem ölel, ahogyan nem
ölelt, soha, soha, soha nem.
Nem emel föl, nem emel!...
Petró János költő, újságíró, szerkesztő. 1958-ban született, Szegeden él.
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: Hajrá Szeged!; Egy apa-lány kapcsolat; A szegedi Turul; Nemnézőszám; Vidd haza a kapufát; Amikor még nem volt szurkolói kártya; Előolimpia a szomszédan; Kell egy csapat; A Szent Mihály Stadion; A legfurcsább nevű magyar olimpikon; Thealter cédulák 10.; Thealter cédulák 9.; Thealter cédulák 8.; Thealter cédulák 7.; Thealter cédulák 6.; Thealter cédulák 5.; Thealter cédulák 4.; Thealter cédulák 3.; Thealter cédulák 2.; Thealter cédulák 1.; Az álom tenyerén; Két vers a költészet napjára; Karácsonyi ének; Üres papírlapok; Szegedi Jazz Napok; Isten parancsára tettem; „Elszaladni késő, itt maradni kár”, A börtön ablakába...; Tudok énekelni, de nincs hangom; Szukafattyak; Dicső híre-neve fennmaradt örökre; Ha fojtogatsz; A bomlás hideg kabátja lazul; Fájdalmas és bús emlékezés (színházcédulák, Thealter 23); Versek; Rémmese és elfeledett ének; Szt. István tér; Egy nyár vége; Három vers; Akik lebegnek, azok jól vannak; Mágikus realizmus; Haza a bivaly hátán