Petró János
Egy apa-lány kapcsolat
K, aki Külső-Ferencvárosból költözött Szegedre, tíz-tizenkét év kisvárosi élet után elérkezettnek látta az időt, hogy kisebbik lányát, Julcsit elvigye egy Fradi meccsre. Julcsi pelenkás kora óta volt törzsszurkoló, leginkább a város röplabda és kosárlabda csapatainál számított kabalának. De a Fradi azért egészen más, hiszen évek óta nézegette az előszoba falára kiakasztott 1965-ös bajnokcsapatot. Karába-Varga-Albert..., betűzte, amikor olvasni tanult. K pedig elmesélte neki, éppen hét éves volt ő is, mint most Julcsi, amikor apjával látta játszani ezt a csapatot. Döntés született, 1993 november 6.-án, két hónappal a kislány hetedik születésnapja után Békéscsabára látogattak az aranylábú gyerekek. Átmegyünk, mondta K, és úgy is lett. A zöld-fehér sálakat csak a bejáratnál vették elő, mégse verekedhet egy apa a hét éves lánya előtt, aztán nyomás a vendégszektor. Félórát se kellett várni, amikor az állomásról beözönlött a horda. K mindig csodálta, hogy primitív őseik szokása, a hadba vonuló törzs megfélemlítő felvonulása, hogyan maradhatott meg a civilizáció során ennyire autentikus formájában. Ha nem a vendégszektorban ácsorogtak volna, bizonyára összecsinálják magukat a 3-4 ezer zöldbe öltözött viking érkezése láttán.
És a meccs? Mindenki olvashatja a korabeli Népsportból, hogy a hazaiak szinte egyetlen felívelését Hrutka Jani hátával hogyan passzolta az ellenfél csatára, Szarvas elé. Az megköszönte, miközben Szeiler kapus valamint a széleshátú hátvéd még mindig a labdát keresték, és begurította az üres kapuba. A Békéscsaba aznap nem is tett sokkal többet a győzelemért, mert Détári Döme és társai képtelenek voltak a kaput eltalálni. Ennyi volt Julcsi első focimeccse, de neki ez egyáltalán nem szegte kedvét.
A stadionból kifele a zöld-fehér tábort egyszerre terelték a városon át a rend őrei, K és Julcsi a sor végén, kicsit leszakadva ballagtak. Előttük egy kisfiú mesélte izgatottan apjának mi minden történt:
– Láttad apa Döme cselét, és azt amikor Simon Tibi szerelt?
K úgy érezte, eljött az ideje, hogy valami okossággal nyugtázza ezt a szép napot. Lenézett mellette ballagó lányára és mondott egy nagyot:
– Látod milyen fontos a Fradi meccs egy apa-fiú kapcsolatban?
Julcsi felnézett okos, nagy fekete szemeivel és kicsit elérzékenyülve kérdezte:
– És egy apa-lány kapcsolatban?
Petró János költő, újságíró, szerkesztő. 1958-ban született, Szegeden él.
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: A szegedi Turul; Nemnézőszám; Vidd haza a kapufát; Amikor még nem volt szurkolói kártya; Előolimpia a szomszédan; Kell egy csapat; A Szent Mihály Stadion; A legfurcsább nevű magyar olimpikon; Thealter cédulák 10.; Thealter cédulák 9.; Thealter cédulák 8.; Thealter cédulák 7.; Thealter cédulák 6.; Thealter cédulák 5.; Thealter cédulák 4.; Thealter cédulák 3.; Thealter cédulák 2.; Thealter cédulák 1.; Az álom tenyerén; Két vers a költészet napjára; Karácsonyi ének; Üres papírlapok; Szegedi Jazz Napok; Isten parancsára tettem; „Elszaladni késő, itt maradni kár”, A börtön ablakába...; Tudok énekelni, de nincs hangom; Szukafattyak; Dicső híre-neve fennmaradt örökre; Ha fojtogatsz; A bomlás hideg kabátja lazul; Fájdalmas és bús emlékezés (színházcédulák, Thealter 23); Versek; Rémmese és elfeledett ének; Szt. István tér; Egy nyár vége; Három vers; Akik lebegnek, azok jól vannak; Mágikus realizmus; Haza a bivaly hátán