Kapui Ágota
Felismerések
Most mindent felülír az alkonyat
a fizika védett törvényeit
a létem itt az örök változás
már hőköl is ami még közelít
az elemek légyottja pillanat
sirályok szárnya lengi át az űrt
és hangjukban hasad a virradat
és csőrükben lebegő algafürt
fülemben még a tenger dübörög
minden marad és minden átmenet
a partomon veszett hullámverés
mi egyben volt az bomlásnak ered
s ami majd lesz már időmartalék
még homokvárat épít a remény
s a tudaton szép diadalt arat
a lehanyatló alkony marta fény
és perceim kavicsként fénylenek
még csiszolom a holnap köveit
de nyúlnak értük kék hullámkezek
s a vonzás törvényében ott taszít
az őserő s a rám rontó habok
a létem itt csak kagylóhordalék
mert dagályból és apályból vagyok
Távolodom
Távolodom egyre csak az égtől --
most váltottam új perspektívát,
s közeledem zuhanva a földhöz,
ha sebtében még nem váltok irányt.
Égnek talppal, arcom már a földben,
szemembe majd sűrű rög tapad,
felkiáltójel a mindenségnek:
így jár az, ki távolba szakad,
ki röghöz kötött sorsát rég megunta,
s e létezésben kalandot kutat,
és elszaggatta földi kötelékét,
de nem találta meg a jó utat.
Ím fejem felett avartestű sátor,
és erősödik omló föld szaga…
A boldogsághoz nem voltam túl bátor,
s a szerelemnek nincs már illata.
Kapui Ágota sepsiszentgyörgyi pedagóguscsalád sarja, Erdélyben kezdett irodalommal foglalkozni, ám miután családjával áttelepült Magyarországra, abbahagyta az írást. 2015-ben A másik oldal címen jelent meg új verseskötete a Hungarovox gondozásában.
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: Töredékek, Finis; Préda, Hordalék; Karriertörténet dióhéjban; Kiskesergők; Két vers; Kimondhatatlan, Voltak