Kapui Ágota
Préda
Mint fénybe mártott veronika-kendők
úgy borulnak rád hűvös hajnalok
és vesztőhelyre hurcol a jövendő
süket a csend s az álmok mind vakok
és sebeidtől nem látszik a szándék
mit tenyerén kínál a szánalom
az együttérzés emberi ajándék
ha gondok súlyát hordod válladon
hát porba hull az érintés varázsa
és elkoszolja gyolcsodat a sár
mint egér surransz kit kerget az árnya
míg fent köröz egy roppant sasmadár
rágcsáló léted örök keresésben
szimatol étket társat vágyakat
és nem láthatja fent az örök kékben
a prédájára hulló madarat
Hordalék
A tegnapot, mint elhasznált zsebkendőt
ma eldobom, mi volt, szükségtelen,
világmegváltó nagy köveket hordok
szívem helyén, a súlyuk viselem,
az új esztendőt ezer kívánsággal,
millió vággyal ostromolja más,
hogy fordíthatná hasznára a sorsot,
én kétkedem, mint egykor volt Tamás –
új felhők úsznak, új napok születnek,
új limlomot hoz minden holnapom,
s a gondokat, mit nem fogad be senki,
a vállamon örökkön hordhatom.
Kapui Ágota sepsiszentgyörgyi pedagóguscsalád sarja, Erdélyben kezdett irodalommal foglalkozni, ám miután családjával áttelepült Magyarországra, abbahagyta az írást. 2015-ben A másik oldal címen jelent meg új verseskötete a Hungarovox gondozásában.
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: Karriertörténet dióhéjban; Kiskesergők; Két vers; Kimondhatatlan, Voltak