Radnai István
Csak egy éjszakára
már a semmi is fáj
a lét már nem dadog
a nagyúr disznó fejét
vagy farhátat zabál
jönnek új istenek
vörösre ülik seggük
alattuk a présből eltűnik
ha valaki hét krajcárt
rájuk bízott keresi mindhalálig
légy jó vidd át a tüzet
odaát nagyanyám fázik
menny és pokol méz vagy áfonya
térkép a táj és gép
az ember fölébe száll
semmiért egészen
ez pont a huszonhatodik év
mint az őrült ki letépte láncát
a pesti srác és unokája
könnygázban gyászol
és cinkos vagy néma
én a cethalat választottam
Radnai István költő, 1939-ben született, Budapesten él. Többek között az Alföld, a Jelenkor, a Tiszatáj, az Életünk, a PoLíSz, a Budapest Bristol, a Napút közölte verseit.
A szerző versei korábban a Szegedilapon: Két vers; Példabeszéd süketeknek; Esti merengés, Érik; Dugonics-temető; Civilizált illúziók...; 3 vers; 2 vers; Korunk művésze; 2 vers; Álmatlan tárgyiasság; Versek