Lennert Móger Tímea
Fáradt (Sz)Ív
Senki( n )
nem segíthet
magához nyúl
az ölbe
vett test
ereket
merevítő szeretet
összenézés a nappal
az esőcsepp hajat nyal
kedvel a hó
az élet
a legtöbb
ami az életről
elhallgatható.
Stock János: Örvény
(El) Hallgató
Kitartóhétfőt
keddet
ésígytovább
csütör-
tökig
mondott
(hét) vége
fejek hullnak magányba
magány gyúl a fejekben
a dráma
mindennapjai
az élet-
szerű
élet-
rekel
ami helytelen
nem helyes
aki voltam
létezett
Lennert Móger Tímea 1981. május 20-án született a vajdasági Zomborban. Doroszlón él. Újságírással és művelődésszervezéssel foglalkozik. Zombor város hetilapjának, a Dunatájnak és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet honlapjának a tudósítója; a Dunatáj és a Kuckó civil szervezetek aktivistája, a Móricz Zsigmond Magyar Művelődési Egyesületben színjátszó csoportot vezet, valamint a Fehér Ferenc nevét viselő irodalmi csoportot. Versei lapunk mellett a Kilátóban, a Tiszatájban, a Műútban, a Szőrös Kőben, a Sikolyban, Kónya Sándor megzenésítéseiben, a Szélnek feszül a táj című versantológiában és a Szeged effekt-antológiákban jelentek meg. 2012 októberében látott napvilágot első verseskönyve, a Kollázs.
A szerző versei korábban a SzegediLapban: Egésztörés; A nő hányszor; Versciklus; Határátkelő; 2 vers; Mélyszegénység; Az ártatlanság (kamu-)pora; (T)avas(z); Az ártatlanság tora; Fű alatt; Beépül; Hon-láz; Kezdetben; Kurzív sorok; Ádvent; Hazaféle...