Hegedűs Réka és Tóth Edit
„...emléke sok-sok éven át fent fog maradni...”
Jurkovics Jánosra emlékeztek a Somogyiban
„Tinédzserkorában a könyvek, irodalom, sport, álmok átélésének,
főiskolában a művészetek, politika, szerelem izgalmának,
idősebb korában a nemzet, család, karrier megélésének élt.
Tipikus magyar ember és mégis egy fura átláthatatlan titok.”
(Andro-Vaskó Sándor emlékezése)
2014. február 18-án a Somogyi-könyvtárban az egy éve elhunyt reneszánsz ember, Jurkovics János Isten tenyere alatt című novelláskötetének bemutatója kapcsán emlékeztek a rendkívül sokoldalú személyiségre ismerősei, pályatársai, szerettei, illetve mindenki, aki nyomon követte munkásságát.
Az Isten tenyere alatt című novelláskötet szerzője, Jurkovics János számos területen bizonyította tehetségét. Magyar-könyvtár szakos tanárként végzett, ám az élet az újságírói pályára terelte. Dolgozott a nyomtatott sajtóban és a televízióban is. Karrierjét a Szolnok Megyei Néplapnál kezdte, majd, 1989-ben Hortobágyi Zoltánnal együtt megalapították a Maholnap című hetilapot, amely 1992-ig működött. Jurkovics János úgy vélte, a mai ifjú újságírók nem tudják, milyen lehet szabadon, béklyók nélkül írni. Éppen ezért különösen büszke volt arra, hogy a magyar újságírás legszabadabb időszakában írhatott és alkothatott – ennek gyümölcse volt a Maholnap. 1992-től a Magyar Televízióban dolgozott tudósítóként és riporterként. Így került családjával együtt Szegedre, ahol 2001-ben a Magyar Televízió Szegedi Körzeti Stúdiójának vezetője lett. Mindemellett több riport- és dokumentumfilmet jegyzett, úgymint az Elfeledett harangok, a Jön az árvíz! és az Ilia tanár úr címűeket, valamint az emlékezetes, Betyárkirály címmel Rózsa Sándor életéről készített alkotást.
Jurkovics János özvegye beszél
Szabadidejében sem tétlenkedett, hiszen számos hobbinak hódolt. Egy amatőr zenekar tagjaként például lakodalmakban lépett fel. A zenélést tévés karrierje miatt kellett abbahagynia, ugyanis az egész éjszaka tartó éneklés miatt gyakran rekedten érkezett a stúdióba, amit főnökei nem néztek jó szemmel – mesélte V. Fekete Sándor, akivel Jurkovics élete több ponton is összefonódott.
Csendéleteket és portrékat festett ismerőseiről, melyeket aztán elajándékozott. Feleségéről szoborportrét készített, de a fa megmunkálásához is értett, a saját garázsában berendezett műhelyében bútorokat gyártott. Nagyszerű helyesíró és stiliszta volt, éppen ezért barátai is gyakran az ő tudására hagyatkoztak egy-egy kihívást jelentő szó esetében. A kötött és szigorú híradós műfajok mellett az írói skálája egészen a szépirodalomi prózáig terjedt. Pályatársainak hatására egészen későn, majdnem ötven évesen kezdett novellákat írni és hamar kiderült, hogy ezen a területen is jó érzékkel bánik a szavakkal, művei egytől-egyig humoros anekdoták, amelyeket a közvetlen környezetében történő események ihlettek. A közönség több esetben is a történetek eredeti szereplőinek felolvasásában hallgathatta meg az újságíró egy-egy novelláját.
Jurkovics hirtelen bekövetkezett halála miatt az Isten tenyere alatt című kötetét nem volt ideje teljes egészében saját művekkel megtölteni, így egy-egy írás erejéig kollégái, családtagjai, barátai búcsúszavaikkal, az újságíróról szóló visszaemlékezéseikkel járultak hozzá a mű megszületéséhez. A rendezvényen bemutatott hanganyagok, videófelvételek, fénykép összeállítások révén a látogatók már-már egy pillanatra újra maguk között érezhették a „reneszánsz embert”.
„Jurkovics János nem halt meg, mert csak az hal meg, akit elfelejtenek. Ha végigtekintünk János életútján, akkor egy rendkívül sokoldalú ember portréja rajzolódik ki, akinek emléke sok-sok éven át fent fog maradni, ha ápolják azt” – emlékezett egykori kollégájára Tóth Károly, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke.
Hegedűs Réka 1990. június 14-én született Gyulán. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Kommunikáció- és Médiatudomány Mesterképzésének végzős hallgatója. Az egyetemi alapképzés során a fő szakiránya, a Public Relations mellett, elvégezte a Nyomtatott sajtó szakirányt is. Tanulmányai során több egyetemi lap munkatársa volt. Legfőbb érdeklődési területe a kulturális kommunikáció, jelenleg a szegedi Somogyi-könyvtár kommunikációs munkáját segíti. Szabadidejében is szereti az aktív, szellemi kikapcsolódást, gyakran jár moziba, színházba és múzeumi rendezvényekre.
Tóth Edit 1986. október 4-én született Békéscsabán. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán Kommunikáció- és Médiatudomány mesterszakon végzős hallgató. 2010-ben anglisztika szakon, amerikanisztika szakirányon szerzett üzleti angol és turizmus specializációs alapszakos diplomát. 2012-ben pedig a Kommunikáció- és Médiatudomány alapképzésen a Public Relations szakirányt végezte el. Pillanatnyilag a szegedi Somogyi-könyvtárban lát el PR gyakornoki feladatokat. Szabadidejében szívesen olvas, és érdeklődést mutat a környezetvédelem iránt.
A szerzőpáros korábbi írása a SzegediLapon: 7 kérdés Czilczer Olgához; Czilczer Olga műhelytitkai a Somogyi-könyvtárban; Kétszer kettő néha hat; Nem csak a hó lassította le Szegedet; Rubinpiros tangó a Somogyiban; Nyolcvanhat év után újra Szegeden; Esztergapad és faforgács; „a csend nem zavarja a zenénket”