Szabó Mihály
Ex improviso
hallod a víg zenemalmot?
egy visongó távoli hang
zsugorítja, aszalja a szívem
mögötte halk remegés
a táj neszeit gyüjti
csokorba a szél
mély szurdokba szorítva
a búgás válik
dobogó ritmussá
feliramlik a fülbe
szerterezeg
tekervényin az agynak
odasiklik a hűlt idegekhez
s a vékony szálakon át
bizsereg szét testemnek
már elnehezült tájaira...
jajongva nyikkan a csobogó
malom kereke
mint nyíló ajtón belépő
váratlan hajladozó hang
ugrál a rohanó patak kövein
már izgat az izmok
pihenésre lazúlt tömegében
itt-ott már bele is kap
meg-megrebben a kéz vagy a láb
ahogy kint
a vizekre leszálló szélgyerekek
belekapnak a tiszta tükörbe
s könnyed gyors szaladással
gyűrűt szórnak
a víz pereméig...
jön, tovaszáll
a sikongó hegytarajok közt
messzecikázik
mint a völgynek a mélyéről
felszabadult hang
a zenélő sziklafalak közt
ércesedő zsivajokban
remegő sikoly-ének
nem tér vissza soha
kiröppen az űrbe...

Szabó Mihály 1945. július 19-én született Nyíregyházán. Öt éves kora óta Szegeden élt, egészen 1968-ig. Verseket a gimnáziumi önképzőkörben kezdett írni, a Radnóti Miklós Gimnázium rendezvényein néhányat fel is olvashatott. Később, egyetemi tanulmányai alatt a Szegedi Egyetem című lap „Egyetemista Költők” rovatában jelentek meg versei. A hatvanas évek közepén önálló szerzői estje is volt szegedi a Gödörben. A fogorvosi karon végzett 1968-ban, majd 1973-ig a debreceni Fogászati Klinikán dolgozott. Miután a klinikai vezetés felszólította, hogy lépjen be a kommunista pártba, ugyanennek az évnek őszén Spanyolországon keresztül a Német Szövetségi Köztársaságba távozott. Azóta ott él, jelenleg az Alsószászországi Szociálminisztérium egyik hivatalának (Niedersächsisches Landesamt für Soziales, Jugend und Familie) orvosszakértője. Politikai és személyes csalódások és tragédiák hosszú évekre elnémították irodalmi ambícióit.