Botz Domonkos
Karácsonyi ének
Puha pihék, fehér pelyhek szállnak,
elfedik az udvart, a kertet,
a gyertyafényben úszó házat.
Fenyőillatú csendben sercegő fények,
elhal a szél, felhallik az ének, ha karja
lenne a vágynak, kezünk összeérne.
Képzetünk illatos jászolban matat,
imára görbülő ujjal dicsérjük az Urat;
angyalok kara zengi karácsony ünnepét,
áhítattal nézzük egymástól távol,
te meg én.
Illusztráció: Pusztai Virág
Botz Domonkos író, újságíró, a Szilaj Csikó című újság rovatvezetője, külső munkatársa a Külváros című hetilapnak, a Kanadában megjelenő Tárogatónak és az Amerikai Magyar Naplónak. Publicisztikai anyagai, versei, novellái folyóiratokban, magazinokban, antológiákban jelennek meg. 2012-ben látott napvilágot első verseskönyve, Elengedett kézzel címmel, 2013. könyvhetére a Szálkás keresztek című prózakötetével jelentkezett.
A szerző írása korábban a Szegedilapon: Varga Rudolf könyvéről; Október végén; Januárban; Vadászat; Impromtu; A szőlő költészete; Szamóca és spiccdűzni; Azok a bizonyos nehéz idők; Las Vegas; A kukkoló; A vadászó Diána...; Isten markában; Thaiföld –a mosoly országa. II. rész; Thaiföld –a mosoly országa. I. rész; Hirtelen felindulásból; Három vers; Vers Pilinszky János emlékére