Kiss Ferenc
„Képet öltött” irodalom
Rejtő Jenő híres figurái képregényeken
Rejtő Jenő stílusát sokan próbálták utánozni, mindhiába. Az abszurd pesti ponyva megteremtőjének egyetlen, említésre méltó követője akadt, saját írótársa: Nagy Károly, aki általában Charles Lorre néven publikálta Kockás Pierre légiós történeteit. A magyar Geraldynak becézett szépírónak szerencséje volt. Ismerte Rejtőt, ezt a nagy, esetlen testbe bújtatott érzékeny, költői lelkületű világcsavargót, tőle leshette el írói módszereit: a konyakos kávéval és morfiumos izgatókkal felturbózott, börleszk elemekkel gazdagított gondolati ámokfutást, agymenést.
Rejtő birtokában volt az a képesség, hogy olvasóival láttassa az általa leírtakat, miközben meg is nevetteti őket. Életében huszonkét nagyregénye jelent meg. 1940-ben talán a legszórakoztatóbb, a Piszkos Fred, a kapitány. A rejtői attribútumokból ebben a könyvben sincs hiány. A reálisból irreálisba forduló groteszk történések között a hétköznapi élethelyzetek tűnnek furcsának, oda nem illőnek. Rejtő humorában feloldódtak a ponyvakönyvek sztereotípiái, így alkotva meg a műfaj paródiáját. Pedig a végtelenségig mulatságos P. Howard regények megjelenése idején hazánkban már az első és a második zsidótörvény is életbe lépett, melyek korlátozták a zsidó értelmiség jogait.
Rejtőt sokan próbálták illusztrálni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Rangos, képregényt is rajzoló grafikusművészek vették kezükbe a rajzceruzát: Gugi Sándortól elkezdve Endrődi Istvánon át egészen Zórád Ernőig, de egyikük sem tudta igazán megragadni a rejtői abszurditás lényegét.
Hogy Korcsmáros Pál hogyan tudott ráérezni Rejtő zsenijére? Nem tudom. Talán a közös gyökerek, a zsidó kisember az egész univerzumot görbe tükörben szemlélő világnézete az a közös platform, ahonnan mindenen csak nevetni lehet, nevetni kell, még a borzalmakon, a végső megoldáson, a halálon is.
Korcsmáros Pál újságíróként dolgozott, de 1952-ben elvesztette a munkáját. Polgári allűrjei miatt kizárták a Pártból, mondván „mindig nyakkendőt visel, és cukor nélkül issza a feketét” – mesélte hajdani kollégája, Bajor Nagy Ernő.
Korcsmáros kétkezes rajzoló volt. Amikor elfáradt a jobbja, a balba vette át a ceruzát. Fénykorában havi száznyolcvan rajzot készített. Egy tükör előtt önmaga játszotta el hőseit, grimaszolt, és ezek a grimaszok kerültek rá a rajzlapokra, hogy onnan örökre az emlékezetünkbe vésődjenek.
Ha a szöveg úgy kívánta, a realista ábrázolásmód legapróbb érzelmet kifejezni tudó mimikája nála groteszkbe csavarodott, hasonlóan Rejtő prózájához. Korcsmáros igazi karaktert adott Rejtő figuráinak. Hej, azok a letépett fülek, a monszuni pofonoktól a cipőjükből kirepülő cetvadászok, marcona légionáriusok és idegbeteg őrmesterek! Ritka dolog szöveg és kép, író és rajzoló ily’ mérvű egymásra találása.
Itt kell még megemlítenünk Cs. Horváth Tibor nevét, aki helyre tette a Rejtő regények sokszor kusza szerkezetét, és megpróbálta a képregényt poénokkal kiadjusztálni, amennyire csak lehetett. Korcsmáros Pál pedig annyi bájjal és humorral rajzolta meg azokat, hogy félévszázaddal elkészültük után is működnek, hatnak ránk – tágra nyílt szemű olvasókra.
Korcsmáros Pál neve összeforrt Rejtő Jenőével.
És most tessék, egy újabb trónkövetelő jelentkezett (egyébként teljesen jogos igényével): Garisa H. Zsolt, aki az utóbbi időkben újraálmodta, újrarajzolta a régi Korcsmáros rajzokat, illetve sajátos stílusával (mely tiszteleg Korcsmáros rajzolói géniusza előtt) egy új rejtői univerzumot teremtett! Prücsök, Szivar és Babette anyó figurája épp olyan frappánsra sikeredett, mint a nagy előd és példakép: Korcsmáros Pál remekbe szabott rajzai.
Garisa Zsolt tizenhét évesen kezdett egy rajzfilmstúdióban dolgozni. Akkoriban ismerkedtem meg vele, s mert rögtön megkapott az a szatirikus látásmód, ahogyan ő is szemlélte a világot, a kérésére elkészítettem egy eladdig megzenésítetlen Rejtő regény, Az ellopott futár forgatókönyvét. Na, ez aztán jó húsz évre a fiókba került! Én nem nyugtalankodtam. Ha Zsolt nem is, de az idő nekem dolgozott. A forgatókönyv hosszú éveken át várta, hogy az ifjú, oroszlánkörmeit próbálgató művész végre elmenjen egy manikűröshöz, amit végül is a Füles szerkesztősége fizetett. Mert a múlt év folyamán, tratamm!, a rejtvényújságban diadalútjára indult Az ellopott futár című képregény, és a Füles szerkesztőségébe nap nap után érkeztek az új grafikus zsenit magasztaló üzenetek.
Ha van túlvilág, Korcsmáros Pál minden bizonnyal mosolyogva nézi ezt a kiállítást, a Somogyi-könyvtár kiállítását, nyakkendője a felhőkre lóg, és természetesen továbbra is cukor nélkül issza a feketét.
Kiss Ferenc képregényszerető, -gyűjtő, -forgatókönyvíró, -kutató, a Színes képregénymúzeum című sorozat szerkesztője.